Ugrás a tartalomjegyzékhez

   2015-ben mutattuk be a Láthatáron Csoport, a KV Társulat és a Névtelen Utak Alapítvány produkciójaként a Kiállok érted c. színházi előadást, amelynek fő témája a fiatalkorú prostitúció. Az előadás az áldozattá válás folyamatát vizsgálja nevelőszülőknél és gyermekotthonokban felnövő, nehéz sorsú fiatal lányok élettörténetén keresztül, a potenciálisan érintett és/vagy veszélyeztetett fiatalok számára sokszor nagyon átélhető, ismerős helyzeteken keresztül, az általuk használt nyelvezeten. Az előadást és az azt követő feldolgozó foglalkozást rendszeresen játsszuk gyermekotthonokban a mai napig.

   Az előadás utáni drámafoglalkozásokon felmerült, hogy a veszélyekre, buktatókra való figyelemfelhíváson kívül fontos lenne a fiatalokat biztatni és hiteles, pozitív példákkal szolgálni számukra. Ebből a vágyból született meg a Kiállok magamért! projekt a KV Társulat, a Láthatáron Csoport és a KuglerArt Szalon hármas koprodukciójában.

   Olyan gyermekotthonokban felnőtt személyeket kerestünk fel, akik kiegyensúlyozott életet élnek és magukat a társadalom hasznos tagjainak tekintik, valamint történetük mindenki számára motiváló lehet.

   Összesen tizenegy fantasztikus emberrel készítettünk életút-interjút. Projektünk első állomásaként öt interjút felhasználva egy online felolvasószínházi ősbemutatót tartottunk 2021. február 26-án. Jelenleg pedig készülünk egy komplett színházi nevelési előadás létrehozására, melyben három interjú szövegeit fogjuk felhasználni. Ennek bemutatóját 2021. október 15-én láthatják majd a nézők a KuglerArt Szalonban. A későbbiekben pedig gyermekotthonokba szeretnénk eljutni ezzel az előadással is.

   Ez az online könyvtár lehetőséget nyújt, hogy az érdeklődők minden interjúval, minden tanulságos és felemelő életúttal megismerkedhessenek, illetve némi betekintést nyerhessenek a magyarországi gyermekvédelem működésébe.

   Az eredetileg élőszóban elhangzott szövegek jelen platformon szerkesztve kerülnek megosztásra a tartalmuk és a közlésmód megváltoztatása nélkül, az interjút adó személyek beleegyezésével. Egyes interjúkban az interjúalany saját kérésére megváltoztattuk a szereplők neveit.

   A projektet a Nemzeti Kulturális Alap, az EMET és a SÍN Kulturális Központ támogatta.

Külön köszönet interjúalanyainknak:

Bakos Erna

D. Tóth Norbert

Farkas Norbert

”Horváth Dzseni”

Illésné Áncsán Aranka (Anyácska)

Lakatos Attila

”Lakatos Marika”

Orgon Ilona

Osváth Zsolt

Sárközi Lajos

Szászi Judit

valamint segítőinknek:

Barabás Ildikó

Galaba Irén

Hegyes Tiborné (Ilike néni)

Kőszegi Edit

Romankovics Edit

Sváb-Repponi Felícia

Ulbert Mária

Az interjúkat készítették:

Feuer Yvette

Háda Fruzsina

Kőszegi Judit

Száger Zsuzsanna

Urbanovits Krisztina

Technikai munkatárs:

Kovács Gergő

Szerkesztő:

Kőszegi Judit

2021.

Tartalomjegyzék

·         Bakos Erna, családanya: Tudod, amikor évekig azt szajkózzák neked a szülők, vagy akik nevelnek, ugye a keresztanyám is, hogy te hülye vagy, te nem értesz semmihez, te kolonc vagy, te felesleges vagy, akkor egy idő után elhiszed. Ez volt beleivódva a belsőmbe, a lelkembe, hogy minek születtem meg... és állandóan próbáltam a szeretetet elnyerni.

(kérdezte Urbanovits Krisztina)

·         D. Tóth Norbert, rendőr: Rengetegszer elhangzott az a párbeszéd: „Dehát ezt maga, rendőr úr, úgysem értheti.” Nagyon sokszor. Volt, hogy egyszerűen ránéztem. Volt úgy, hogy azt mondtam, hogy figyelj csak, voltam én is állami gondozott.

(kérdezte Kőszegi Judit és Urbanovits Krisztina)

·         Farkas Norbert, szociális munkás: Itt van előttem, hogy Tibi bácsi a nagy zsákokban mutatta a nekünk szánt ajándékot, adományokat. Mi hoztuk be és elkezdtek mosolyogni a felnőttek, nevelők: „Jaj, de milyen szép ajándékot kaptok majd!” Mi nyilván tudtuk, hogy ezeket el fogják lopni, és mindent kifigyeltünk. Mindent. Minden, minden eltűnt. (…) Akkor azt mondta ez az Erzsike néni: „A szegények karácsonya.” Mármint, hogy nekünk. „Hát, hogy nincs. Ez a szegények karácsonya.”

(kérdezte Száger Zsuzsanna)

·         ”Horváth Dzseni”, egyedülálló, dolgozó és tanuló édesanya: Noelnek semmit nem fogok ebből továbbadni. Meg fogom arra tanítani, hogy egy nővel hogyan kell bánni, hogy semmivel nem lejjebbvaló egy nő, mint ő, hiába férfi. Illetve meg fogom neki tanítani, hogy nem szabad megütni egy nőt, mert ha eljut addig, akkor az már az ő gyengesége.

(kérdezte Háda Fruzsina)

·         Illésné Áncsán Aranka (Anyácska), nevelő, a kecskeméti SOS-falu lakásotthonok igazgatója: A legszeretetteljesebb mondat egy szó: anya. Ami ha elhangzik bárhol, akkor én megfordulok. Tehát megyek az utcán még ma is, valaki kiabál, hogy anya, én biztosan odafordulok, mert azt gondolom, hogy lehet, hogy valamelyik régi gyerekem, valamelyik régi növendék. Úgyhogy az anya nekem nem csak az én négy gyerekem hangján szól, hanem sok száz hangon. „Anya!” – akkor én fordulok.

(kérdezte Száger Zsuzsanna)

·         Lakatos Attila, szociális munkás hallgató: Miért akarok kimenekülni? Azért mert én nem érzem magam biztonságban Magyarországon. Szorongok, félek, rettegek ebben az országban. A cigányságból adódóan. Elég csak megnézni, hogy a kormányzat milyen törvényeket hoz, és hogy milyen kommunikáció hagyja el az Orbán-kormány száját, ami támadja a homoszexuálisokat, a cigány embereket. És a többségi társadalom is ilyen, én ezt tapasztalom. Ahogy engem például kirúgtak.

(kérdezte Feuer Yvette)

·         ”Lakatos Marika”, családanya: Ha nem tudtam például egy papírt kitölteni, akkor én elkezdtem sírni, hogy én ezt nem csinálom, én vissza akarok menni, nekem az kell, hogy én iskolába járjak. Én vissza akarok menni, ott nekem tudnak mindent. (…) Meg ugyebár mikor betegek voltunk, vagyis én lebetegültem, megint elkezdtem sírni, hogy én vissza akarok menni a lakásotthonba, mer’ ott engem gyógyít a nevelő…

(kérdezte Urbanovits Krisztina)

·         Orgon Ilona, egyedülálló, dolgozó édesanya: Letettek három napra a zárkába. És akkor aszontam, hogy jó, akkor én nem fogok unatkozni, kérek be akkor vagy négy könyvet, és akkor elkezdtem olvasni. Három nap alatt kiolvastam körülbelül három könyvet. Éjjel-nappal olvastam.

(kérdezte Feuer Yvette)

·         Osváth Zsolt, YouTuber, étteremtulajdonos: Azt hiszem az L.L. Juniornak van egy erről szóló száma: „Én árva szív, máshoz szóltam…” Az emberek egymásra találnak, ugyanazokon a helyeken, ugyanazokban a társaságokban fordulnak meg. Kikerülnek a társadalom szélére, ha nem tudnak integrálódni. Tehát nagyon sok olyan van, hogy állami gondozott állami gondozottal köti össze az életét.

(kérdezte Kőszegi Judit)

·         Sárközi Lajos, egyedülálló, dolgozó édesapa: Jázmin már tudja, hogy anyukának nem szabad hinni, mert csomószor megígérte neki, ő meg készült, várt, és mindig csalódás volt a vége. Valahogy ezt meg kellett értessem vele, hogy most nincs anya. (…) Nyolc éves, eleven, nehezen szót fogadó és makacs, mint az anyja. De különben aranyos, mindent megjegyez – ha megígért neki valaki valamit, azt főleg. Egy egyszerű kislány.

(kérdezte Háda Fruzsina)

·         Szászi Judit, az An-Chi-li Garden vállalkozás vezetője, családanya: A chilit meg van, aki a kisebb csípőst eszi, van, aki az erősebbet. Van, aki dicsekszik, hogy éjjel-nappal eszi és már nem tud semmit enni nélküle. Tehát megvan az a kontakt az emberekkel, amely egy webshopon nincs. Hát, én ezért nyomom a piacot. Hajnalba’ kettőkor kelni, háromkor indulni, másnap megint nem hagy aludni a kicsi gyerek és úgy nyomom az egész napot. Erre jó az öt kávé körülbelül, hogy ezt bírjam így.

(kérdezte Száger Zsuzsanna)